Légzés és mozgásterápia

Hogy a kínai orvoslás légzés és mozgásterápiáját megértsük, és pontosan áttekinthessük, vissza kell mennünk az időben. A régi források kutatása során kiderült, hogy a légzőgyakorlatokkal foglalkozó írásos emlék időszámításunk előtti 6. századból származik, és tizenkét jade-kőbe vésték, az alábbi szöveggel:

a légzésnél a következő módon kell eljárni: benntartjuk, összegyűjtjük és kiterjesztjük. Ha kiterjed lefelé halad, ha lefelé halad nyugodttá válik. Ha nyugalmas lett megszilárdul, ha megszilárdul csírázni kezd, ha kihajtott növekedik, amikor megnőtt ismét vissza kell szorítani. Ha visszaszorult eléri a fejtetőt. Fenn a fejtetőre nyomást gyakorol, lent lefelé nyom. Aki ezt követi él, aki ellenkezőképpen cselekszik vele, meghal.

Ezen kívül több utalást és dokumentumot találtak az időszámításunk előtti korból. Ezek közül is kiválik az a gyűjteményes munka, melyet időszámításunk előtt 26-ban Li Chu Kuo állított össze a korábbi évszázadok orvosi írásaiból, töredékeiből. “A sárga császár belgyógyászati könyve” címmel. Ebben a műben többször is szó esik a légzőgyakorlatokról. A gyűjtemény egyes részeit nem állította időrendi sorrendbe, így lehetséges, hogy néhány része korábbi, mint a fentebb említett jade felírat. Azonban azt is tudjuk, hogy Kína két nagy vallásának, a taoizmusnak és a buddhizmusnak vallásos gyakorlatai között szintén szerepelnek légzőgyakorlatok. Ez a két szellemi irányzat szintén sok írásos emlékkel rendelkezik, köztük egészen régi légzési előírásokkal, de egész művekkel is. A korábbi vizsgálódás során kiderült, hogy sok gyakorlatot kimondottan orvosi céllal alkalmaztak mindkép irányzat követői. Fontos volt tehát ezirányú ismeretek felkutatása a két vallás szóbeli és írásos hagyományaiból is.

Ennek érdekében vegyük bővebben szemügyre mindkét vallás alapjait és légzőgyakorlatokkal való kapcsolatát. 526-ban Kínába érkezik a buddhizmus egyik akkori kiválósága, Bodhidharma, az úgynevezett Chan iskola alapítója, aki nagy sújt fektet a meditációs gyakorlatokra. A szerzeteseket azonban nem csak erre oktatja, hanem a meditatív élethez szükséges erőfeltételekre is. Így a koncentrációt elősegítő helyes légzésre vagy a kellő fizikai kondíció megszerzésére. A szerzetesek számára 18 féle fizikai edzőmozdulatot állított össze. Felfogása szerint csak az alkalmas a meditatív életmódra, akinek ép, erős, edzett a teste, szabad a szelleme, mert egyébként a tévelygések és képzelgések hálójába kerülhet. Gyakorlatait először a Shaolin kolostorban alkalmazták, majd a szerzetesek megismertették a világi hívőkkel is a módszereket.

Kínában két fő iskolája alakult ki a hagyományos mozgás- és légzésterápiának. Az egyik a Shaolin iskola, a másik a Tai Chi Chuan. Hozzám inkább a Shaolin áll közelebb, hiszen hosszú évek óta ezt a stílust képviselem.

A buddhista Shaolin kolostor nagyon híres volt, mivel Indiából származott, mint Bodhidharma szerzetes, aki a 6. században ott élt. A kolostornak orvoslástani hagyományai voltak. Valószínűleg ezek közé az átörökített régi hagyományok közé tartoznak a Shaolin iskola belső gyakorlatai, amelyeket ma is használják Kínában. Alkalmazási területük egyfelől a légzésterápia, másfelől a gyógymasszázs, valamint a mozgásterápia. Az egyes gyakorlatok régi elnevezéseit többnyire szóban adták tovább. Bodhidharma, kínai nevén Ta Mó, azzal a szándékkal érkezett Kínába, hogy ott a buddhizmust tanítsa. Ehhez viszont meg kellett kérnie a kínai császárt, hogy ezt engedélyezze. A császár azzal a feltétellel engedélyezte a tanítást, hogy először őt kell megtérítenie, ha ez sikerül a rendelkezésére bocsát egy templomot, ahol taníthatja a buddhizmust. Boddhidharma sikerrel járt, így a kínai császár Shaolin kolostorát jelölte ki erre a célra, hogy ott buddhizmust tanítson. A hosszú meditációs gyakorlatok során a szerzeteseknek az izmai elzsibbadtak, sőt az is előfordult, hogy belealudtak a meditációba. Ezért szükség volt egy olyan gyakorlatsora, amellyel nem csak az elméjüket, hanem a testüket is frissen tudták tartani. Bodhidharma az indiai jógából valamint az indiai katonai kaszt Wajramutthy tornájából átvett 18 mozdulatot, ami ma a Luó Han 18 tornája néven ismert. Ezt a gyakorlatot megtanította a papoknak, hogy a hosszú meditációs ülések során ezzel felfrissülhessenek. A papok a későbbiekben megfigyelték a szabadon élő vadállatoknak a mozgását, és ezekkel a mozdulatokkal bővítették a gyakorlatsort. Nagyon híres gyakorlat az öt állat torna: a sárkány, a tigris, a darumadár, a kígyó és a leopárd mozdulatai alkotják a mozgásterápiát. A teknősbékalégzés az alapja a légzésterápiának.

A mai világban a Shaolin kolostor inkább a Kung Fu küzdősportról híres. Nem is hinnénk, hogy igazából e küzdősport mindennapi gyakorlása az egyik elindítója a kínai gyógyászatnak, hiszen a papok naponta 17 órát edzettek, a Kung Fu gyakorlatok során gyakran megsérültek, és ezeket a sérüléseket gyógyítani kellett. Ezért kellett létrehozni egy tökéletes gyógyítási módszert, amit a mai napig alkalmaznak Kínában Shaolin gyógyítás néven.

A másik az úgynevezett Tai Chi Chuan iskolához fűződik. A szó jelentése igen régi, az abszolútat, mindenek felett állót fejez ki. Ennek az abszolútnak két megnyilvánulása a Yin és a Yang. Az iskola alapítása Chang Shang Feng-hez, mások szerint Chen vagy a Yang családhoz fűződik. A gyakorlatok nyugodt, laza, lassú és hajlékony testmozgással végzett mozdulatsorokból állnak, amelyek a külső edzettséget is létrehozzák, de fenntartják a külső és belső egyensúlyi helyzetet is. Ezúttal a támadót, akár személyt vagy betegséget a maga egyensúlyi helyzetéből kibillentik, visszavonulásra késztetik. A mai kínai orvoslás története a Chen család nevéhez fűződő gyakorlatsoron az energikusabb, ugrásokkal kombinált, nagyobb mozgáselemekből összeválogatott mozdulatsort érti, míg a Yang család nevéhez fűződő gyakorlatokból megállapítja, hogy azoknak a test lazítottsága, a felhők és a folydogáló víz módján egymásból adódó apró mozgáselemek egymásutánja jellemző. Bár manapság a Tai Chi gyakorlatok mintegy hét fajtája ismeretes, orvosi célra leginkább a Yang család nevéhez fűződő mozdulatsort alkalmazzák. Ez utóbbinál az abszolút öklözés elnevezés is úgy értelmezhető, hogy az elme egyensúlyán kívül a testrészeknek, a végtagoknak, azok külső és belső oldalainak állandó egyensúlyban kell lenniük, és ennek elérésére lassú, szabályos, egyöntetű, természetes és normális légzésmóddal párosult mozdulatok szükségesek. Az egész testet voltaképpen olybá kell tekinteni, mintha az csontonként, apró elemekből tevődnék össze, amelyeket csak a laza szalagok és ízületek fűznek egybe, s ezt az egészet a gerincoszlop tartja. A sok kis hengert a gyakorlatok közben állandóan olyan stabil állapotban kell tartani, hogy ha mozog, fel ne dőljön, de ne is imbolyogjon. A mozdulatok folyamatosak, kis erővel lassút kell mozogni, passzív lendületből. A felső és az alsó végtagok mozgásnál egymást követik. Állandóan fenn kell tartani a nyugodt, mély levegővételt. Ezért nem szabad erőből gyakorolni, mert ennek lihegés és kifulladás az eredménye. A mozgásnak nyugalomban kell lennie. Miként a nyugalomban, mozgásban ez a passzivitás Yin az aktivitásban, Yang az aktivitás a passzivitásban. A gyakorlatok szellemi feltétele a kitartás, a teljes figyelem, az egyöntetű mozdulatvégzés, végül pedig a fokozatosság elvének érvényesítése. Egyszerű mozdulatok elsajátítása után lehet csak hozzákezdeni a bonyolultabb tanuláshoz. A gyógytornát rendszerint a szabadban, szélvédett helyen végzik. Rendesen fél órával a felkelés után, kb. egy órával a lefekvés előtt. Nem ajánlatos a gyakorlat előtt vagy közvetlenül elvégzése után nehezebb ételek vagy szeszes ital fogyasztása, dohányzás. A gyakorló ruházata ne legyen szoros. A teljes gyakorlatsort alkotó mozdulatok száma 108 és 400 között változhat, az egyes szerzők által képviselt különböző családi hagyományoktól függően. A kínai orvosok szerint a Tai Chi Chuan gyakorlatok jó hatással vannak a vérkeringés szabályozására, a szalagok és csontok erősítésére, de gyomorpanaszok, magas vérnyomás ellen is megelőző hatásuk van. Gyakran kezelnek velük TBC-s fertőzést, hűléseket is, természetesen kisegítő gyógymódként. Kínában nagyon sok iskolája van a hagyományos kínai mozgás- és légzésterápiának. Ilyen a Tai Yang, a Yang Shen és az O-mei iskola. Az előbb említett kettő a Shaolin, illetve a Tai Chi Chuan tekinthető talán a mai világban a legelterjedtebbek. A hagyományos kínai orvoslás hasonlóan a kínai kultúra más ágazataihoz, évezredes kincseket őriz. Ezek a kincsek eredetüket tekintve megelőzik a kínai írásbeliséget, és abban az egyetemes emberi hozzáállásban gyökereznek, mely a földgömb bármelyik földrajzi hosszúságán, szélességén vagy bármely időponton kialakulhatnak, ahol, vagy amikor az ember gondolkodik, szenved vagy segíteni akar másokon, egyszóval él.

dr. si-fu Pavlisz László